Dr. Maior Enikő hívására 2017. november 23-án TEDxConversations kerekasztal beszélgetésre gyűltek össze oktatók és hallgatók a Partiumi Keresztény Egyetemen. A beszélgetés témája - Globalizáció - Áldás vagy átok? – számos gondolat megosztására ösztönözte a jelenlévőket.
A TEDxConversations a TEDxDanubia közösségformáló szándékú kommunikációs programja, amelynek célja eljuttatni a TEDx előadások szabad, a közös gondolkodásra és eszmecserére ösztönző szellemiségét kisebb közösségekbe is.
Az alkalom egy negyedórás témaindító beszélgetésrészlet megtekintésével kezdődött, amelyben Yuval Noah Harari történész reflektált a globalizációt kísérő társadalmi, politikai és technológiai fejlődés lehetséges jövőbeli hatásaira. A globalizálódó gazdaság, illetve technológia és a liberalizálódó politikai irányzatok szükségessé teszik a múltbéli rendszerekből átörökített struktúrákra építkező gondolkodásmód bizonyos mértékű elvetését és egy új paradigmákra alapozott viszonyulás kialakítását.
A videót követően a résztvevők a globalizáció több aspektusát vizsgálva keresték a közös nevezőt. Felmerült a globalizáció és nemzettudat látszólagos ellentmondásának problémája.
A nemzettudat és az ebből fakadó identitástudat a maga értékeivel megőrizhető-e egy olyan globalizált világban, amely látszólag a specifikus – kultúrákat és személyeket is meghatározó – értékek ellenében uniformizáló törekvéseket tűz ki? Az egyén alapvetően saját „történetén keresztül” értelmezi az őt körülvevő világot és saját magát is. Ha a globalizáció törekvései által sérül ez az értékcsomag, tarthatunk attól, hogy az identitásvesztés a későbbi hatékony kommunikációt és problémamegoldást gyengíti, ezért szükséges megtalálni azokat a közös célokat és alapgondolatokat, amelyekre építkezve lehetségessé válik a technológiai, gazdasági, politikai együttműködés az alapmorál és a biztonságot jelentő hagyomány elértéktelenedése nélkül.
Az ember kapcsolatteremtő igényének és intelligenciájának következménye a globalizáció is, amelybe azonban bele kell nőni. Tanulási folyamatról beszélünk, amelynek első lépése a helyes tájékozódás elsajátítása és a prioritások meghatározása. Elhangzott, hogy a történelem során a közösségekre leginkább akkor volt jellemző az összefogás, amikor valamilyen probléma megoldására volt szükség, ezt most sem szabad figyelmen kívül hagyni. A hatalmas mennyiségű információ, a fejlődő technológia könnyen a túlkapások hibájába sodorja az emberiséget. Évtizedek kérdése és a munkaerő helyettesíthető lesz mesterséges intelligenciával felruházott robotokkal, amelyekbe az ember saját agyi kapacitásának algoritmusait táplálja. Ez etikai kérdéseket is felvet, továbbá annak problémáját, hogy meddig dolgozunk magunkért és mikortól fordul az általunk fejlesztett technológia hagyományos társadalmi berendezkedésünk ellen azzal, hogy haszonelvű megfontolások miatt a munkaerőpiac nélkülözni tudja majd az embert, aki ebből él.
A bioetika is számtalan kérdéssel áll szemben, mert a génmanipuláció és génprogramozó törekvések egyelőre a lehetőségek kiaknázásánál tartanak ugyan, de hol van (ha van) az a morális határ, amelyet átlépve akár emberi szervezeteket is programozhatunk úgy, akár egy robotot, beleavatkozva a természetes folyamatokba?
Ehhez kapcsolódva merült fel újabb gondolatként az egyén identitástudatának kérdése és az, hogy hol az egyén helye ebben a saját maga által generált, felgyorsult információhalmazban.
A hit és vallás szemszögét is felvetették a jelenlévők. A teremtettség gondolatából kiindulva megállapítható, hogy történt egy szakadás, és az isteni entitást figyelmen kívül hagyó attitűdre vezethető vissza, hogy elcsúsztak a határok. Az egyensúly-érzés már nem sajátja a világnak, ebből adódóan – a növekvő életszínvonal ellenére – egyre több személyes tragédiával találkozhatunk. A reményvesztettség, az istentől elfordulás magánya nem tölthető ki a globalizáció legpozitívabb és legelőremutatóbb vívmányaival sem.
Az európai intellektuális hagyományra visszatekintve megállapítható, hogy a keresztény humanizmus emberközpontú értékrendszere az, amelyben az egyén biztonságosan „mozog”. Ennek fókuszában a teremtettség gondolata áll, amely nem veti el a fejlődést, de jól meghatározott szabályok szerint vet gátat a túlkapásoknak a moralitás jegyében, amelynek központi eleme maga az ember - az ember, aki a család, a közösségek, a társadalom „legelemibb” alkotórésze. Elhangzik, hogy a belső egyensúly megteremtése az alapja minden (a közösséget, az egész társadalmat érintő) együttműködés sikerességének. A belső egyensúly tolerancia, ebből nő ki a másik/mások iránti tolerancia mint természetes attitűd és a közös nevező kialakításának előfeltétele.
A kommunikáció létezik, a kommunikációs törekvések épp annak bizonyítékai, hogy lehetséges a hatékony együttműködés, de ahhoz, hogy ez (lehetőség szerint) ne sértsen alapjogokat, azt kell keresnünk, ami mindannyiunkban közös, így tűnnek el a különböző „oldalak”; így válik a vita együttgondolkodássá.
