2018. április 19-én újra sor került az immár hagyományossá vált TEDXConversations rendezvényre a Partiumi Keresztény Egyetemen.
A beszélgetés ezúttal a 21. századi férfi és női szerepeket kívánta körüljárni.
Az est első részében dr. Maior Enikő köszöntötte az érdeklődőket és néhány szóban ismertette a TEDx köré szerveződő rendezvények célkitűzéseit. A TEDxConversations elsődleges célja, hogy kommunikációra, együtt-gondolkodásra késztesse az alkalmak résztvevőit, így támogatva, hogy mindenki számára hozzáférhető fogalomrendszerrel előadott, megosztásra érdemes ötletek szülessenek.
Az alkalom egy negyedórás témaindító eszmefuttatás megtekintésével folytatódott, amelyben Nigel Marsch TED előadó mutat rá arra, hogy a munka-magánélet egyensúlyának kérdése nagyon nehéz. Ha nem tervezzük meg a saját életünket, akkor valaki más fogja megtervezni azt, ezért fontos és mindennél sürgetőbb probléma a saját életünkben felépíteni az egyensúlyt, amely fontosabb a női és férfi szerepek meghatározásánál is.
Ezekkel a gondolatokkal indítva olyan következtetések születtek, amelyek a sikeres életvezetés lehetőségeit próbálták meghatározni. A versenyszellem az élet számtalan területén készteti az embert öntudatlan, teljesítménykényszeres viselkedésre, amely csupán korlátoz, mert hiába növekszik előttünk a világ, ha a saját látóterünkbe csak olyan dolgok férnek be, amely az állandó versenyben maradás érzelmi kényszerét táplálják. A mesterségesen generált versenyhelyzetekkel már a gyermekek is találkoznak. Legyen ez akár iskolai, akár családi közegből származó külső nyomás, semmiképp sem szolgálja a mentális egészséget és nem lehet letéteményese egy beteljesült, sikeres életnek.
Elsődleges dolgunk eldönteni, hogy mi a siker? Ki minősül sikeres embernek? A siker fogalma szinte minden szövegkörnyezetben pozícióhoz, munkához, professzionális fejlődéshez kötött kifejezés. A szakmai beteljesülés viszont energiában, időben és a szeretteinktől megvont órákban mérhető. Itt a legnehezebb ideális egyensúlyt teremteni, egy olyan jól megszervezett életet, amelyben minden és mindenki a helyére kerül. Pedig csak ebben a felállásban adatik meg a lehetőség az egyén számára is, hogy megtalálja a helyét apaként, anyaként, társként. A szakmai beteljesülés jó érzés, de életünk akkor válhat boldoggá, ha részesülünk olyan, karrier és szakmai szempontból hanyagolható, egyszerű „dolgokból” mint szeretet, törődés, közös élmények. Ezek nyitnak kaput ahhoz a teljességhez, amelyet nem érhetünk el, ha pusztán pozíciónkat, diplomáinkat magunk elé tartva próbáljuk meghatározni saját személyiségünket, emberi értékünket.
A tervezés művészetét sajnos nem tanítják, pedig helye volna az iskolákban, mert a gyermekek az esetek nagyon nagy részében rossz mintákat sajátítanak el. A változások idejét éljük, ahol az sem szokatlan, hogy az egyén folyamatos átképzésekkel talál újabb és újabb munkát és elfoglaltságot magának. Ezekhez a változásokhoz csak akkor lehet idomulni, ha úgy rendezkedünk be, hogy alapként tekintünk a következőkre: egy folyton mozgásban lévő társadalom részei vagyunk, ahol az értékvesztés leginkább a munka, a pozíciók és szakmaiság terén belül jellemző. Nem szabad kizárólag ebben meghatároznunk életcélunkat. A hitelességhez mindenekelőtt belső egyensúly szükséges. Hiteles emberként válhatunk hiteles nővé, férfivá, nevelővé, stb. Nem a jó eredmények hozzák el a szakmai és emberi teljességet, hanem a szeretethez, az élményekhez, a művészethez és a társas kapcsolatokhoz hasonló „kis dolgoknak” ítélt körülmények teremtik meg azt az állapotot, amely egy valóban sikeres, beteljesült élet alapja lehet.
